A ketreces haltenyésztési állapot a Földközi-tengeren

A haltenyésztés vagy az akvakultúra fontos iparág a Földközi-tenger térségében. A Földközi-tenger térségében az akvakultúra hosszú múltra tekint vissza, olyan országokban, mint Görögország, Törökország, Olaszország és Spanyolország a tenyésztett halak, különösen a tengerisügér és a tengeri keszeg nagy termelői.

A mediterrán haltenyésztés általános helyzete jó, és az ágazat folyamatosan növekszik. Mindazonáltal aggodalomra ad okot a környezetre gyakorolt ​​hatása, például az antibiotikumok használata, a betegségeknek a vadon élő halpopulációkra való átterjedésének lehetősége, valamint a hulladék és az el nem fogyasztott takarmány felhalmozódása a tengerfenéken. A Földközi-tenger térségében erőfeszítések folynak a fenntartható akvakultúra-gyakorlatok előmozdítása érdekében, mint például a tengeri haltenyésztés fejlesztése a környezeti hatások csökkentése érdekében, és szigorú szabályozások bevezetése a felelős gazdálkodási gyakorlatok biztosítására.

A Földközi-tengeren a haltenyésztési műveletek gyakran használnak úszó tengeri ketreceket az akvakultúra céljára. Ezek a ketrecek jellemzően nagy sűrűségű polietilén (HDPE) csövekből és hálóból készülnek, és úgy tervezték, hogy a vízen lebegjenek, ellenőrzött környezetet biztosítva a tenyésztett halak számára. Az úszó tengeri ketreceket egy kikötőrendszer tartja a helyén, hogy megakadályozza az elsodródást, és jellemzően part menti vizeken vagy nyílt óceáni területeken helyezkednek el. Ezeket az úszó tengeri ketreceket úgy tervezték és építették, hogy megfelelő környezetet biztosítsanak a halak számára, lehetővé téve a megfelelő vízáramlást, a természetes táplálékforrásokhoz való hozzáférést és az egyszerű karbantartást. Ezenkívül a ketrecek etetőrendszerekkel és hozzáférési pontokkal vannak felszerelve a halak megfigyeléséhez és begyűjtéséhez.

A kikötési rendszerek jellemzően kötelek, láncok és horgonyok kombinációjából állnak, amelyeket a ketrecnek a tengerfenékhez vagy az aljzathoz való rögzítésére használnak. A kikötési rendszer konkrét kialakítása olyan tényezőktől függ, mint a vízmélység, a hullám- és áramviszonyok, valamint az úszó tengeri ketrec mérete és súlya. Mélyebb vizekben a kikötési rendszer több rögzítési pontot, valamint kötél- és lánchálózatot tartalmazhat az erők egyenletes elosztása és a túlzott mozgás vagy elsodródás megakadályozása érdekében. A kikötési rendszert úgy tervezték, hogy ellenálljon a hullámok, árapály és áramlatok erőinek, miközben biztosítja az úszó tengeri ketrec stabilitását és integritását. A kikötési rendszerek megfelelő karbantartása és rendszeres ellenőrzése kritikus fontosságú az akvakultúra-műveletek biztonsága szempontjából.